HTML

classicus-ok

válogatás a classicus versezetek leginkábbjaiból

Friss topikok

Linkblog

2009.02.18. 00:37 petőfi lajos

petőfi lajos mondja 2009.02.18-án

E sorok szerzője számára szinte érthetetlen módon még ma is számos Minimus-kutató sorolja az életműhöz azt a verset (A magányos Lucius kesergője a kiszáradt kalamáris felett), amely kétségkívül egy félre sikerült epigon. Hovatovább, egyáltalán nincs kizárva, hogy nem is epigonról beszélünk, hanem egy irodalomtörténeti csínytevésről. Hiszen – ahogy arra Farkalandy Pál vagy éppen Dick P. Grafenberg, a neves dublini irodalomtörténész számos (üdítően élvezetes, ugyanakkor tudományosan messzemenőkig megalapozott) tanulmányában rámutat, okkal feltételezhető, hogy a szóban forgó vers Camilo José Cela (az 1989-ben Nobel-díjjal kitüntetett kiváló spanyol író) áldokumentum-könyvének, Az archidonai bájdorong páratlan és dicsőséges hőstette című alkotásnak egy, a végső kiadásba be nem került darabja. Celától, aki bevallottan nagy rajongója volt Minimus költészetének, soha nem állt távol az ilyesfajta játékosság, és a vers második felében megénekelt eset szinte magától értetődővé teszi egyfelől az ordító anakronizmust, másfelől a kétségbevonhatatlan összefüggést Cela könyve és az alábbi vers között. Szükségtelen tovább bizonygatnunk, hogy itt korántsem egy valódi Minimus-versről van szó, azonban – hogy az olvasó is meggyőződhessen ennek az állításnak az igazáról, álljon itt Szlováky Zoltán értő fordítása:

 

A magányos Lucius kesergője a kiszáradt kalamáris felett

 

Hé, Néró te faszarcu parázna nyominger állat,

Mért panaszolsz, mire fel? Írom a verseket én.

Csakhogy a nőtelen élet úgy kiveszi az erőmet,

Tikkad a pennám már, hű kalamárisom is.

Mindaz a vér minek oly termékeny agyamban vón helye

Szüntelenül farkam sejtjeiben kavarog.

Áll is a dárda magasra törő hevülettel, vígan,

Nincsen azonban nőm, az ki pipázna mohón.

Hímtagi érlabirintus duzzadoz és noha lüktet,

Makkomon éppen csak, nem szakad át lila hús,

Ím zacskómban e két vadot orzó testiculus sem

Érzi a komfortot, fájva nagyobbodik ő.

Archidona hírhedt faszu spermavitéze se volt íly

Mély, s kiadós ínség, ekkora aszkézis,

Ehhez némi hasonlóságot felmutató böjt

Áldozata, mielőtt béteritett sokakat

Felrázott pezsgőként szerte-szana kilövellő

Ondóágyúval, kézivezérléssel.

Láthatod immár nagy nyomorom, ami gátol nagynak

Lenni, ha hív Apolón szellemi táncra megint.

Penghet e lyra anélkül, hogy a poéta nem óhajt

Másra se gondolni, mint a pina meg a csöcs?

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://classicus.blog.hu/api/trackback/id/tr96949799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.