HTML

classicus-ok

válogatás a classicus versezetek leginkábbjaiból

Friss topikok

Linkblog

2012.02.26. 14:33 petőfi lajos

Verspályázat vol. 2. eredményhirdetés

Örömmel osztjuk meg a zsűri által legjobbnak ítélt alkotásokat az 

 

Elfúló trombita sírja bánatom

- szűk nadrágban recseg a fing -

 

c. verspályázatunkra érkezett művek közül.

 

Elsőként az általunk egyáltalán nem ismert (fogalmunk sincs, ki lehet), rejtélyes zseni, Letőfi Pajos megrázó limerick-koszorúját adjuk közre. Letőfi verseit a zsűri azért méltatta díjazásra, mert - amint az indokolásban olvasható - "a hétköznapi tragikum és a formaként szolgáló habkönnyű megszólalás drámai erejű ellentétet szül, ráirányítva a figyelmet egy kudarcos élet legsötétebb oldalára".

 

 

LETŐFI PAJOS

Limerick-koszorú a renyhebélű egyházfiról

 

Volt egy pap, szívta a bélgázt,

Gázt, mitől bűzlött a bérház.

Nem tudta honnan jő,

Bár nem volt az más, mint ő,

Renyhe belet ki szétpumpált.

***

Volt egy pap, ki folyton fingott.

Seggén a dugó már nincs ott:

Jajj, kilövellt az rég,

Mikor egy szentbeszéd

Során a csípeje ringott!

***

Van egy pap, nem ösmér ethicát.

Néki már csak az a delicat,

Seggéből, ha libben,

Nadrágból kireccsen

Fingja, s a sekrestyét szeli át.

***

Volt egy pap, gyakorta szellentett,

S szopatott asszonyt, lányt, gyermeket.

Elfingotta magát

Tárva rút valagát,

S kórista frizurát lebbentett.

***

Van egy pap, Auspuff Sámuel,

Nyalja a seggét egy spániel.

Nem tehet ellene,

Eldördül segglehe,

S a kis korcs riadtan ámul el.

***

Volt egy pap, nyekkent a csuhája.

Úgy tűnhetett, hogy mit se bánja.

Ám a hittanos nebulók

Tudták, hogy nem UFÓ-t:

Farhangot észleltek mélázva.

***

Volt egy pap, aranyér kínozta,

Picsáját rózsásra szítfosta.

Szőrrel nőtt anusát,

– Elhagyva pátoszát –

Gyötörte vásári kintorna.

***

Volt egy pap, Rottyoghy Atanáz,

Betyártallért bőszen kaparász,

Emésztőgödröket,

Dögkutat egy löket

Seggszele fitymálva lealáz.

***

Volt egy pap, megrottyant valaga,

Barnább lett segge, mint Obama,

De hát ez nem píszí,

Kár hogy ez nem píszí,

Jól jött volna pedig a para.

(poétikailag)

***

Volt egy pap, egyszer csak kifingott.

Hulláját szarfüst csak imitt-ott

Lengte be diszkréten.

Halála Kisbéren

Átlagból mégiscsak kirívott.

***

Volt egy pap, ette a káposztát.

Dologtalan lett a termosztát:

Jó meleg szeleket

Rectusa ereget.

Bioenergiát komposztált.

***

Volt egy pap szarcsíkos gatyában,

Egy hete hordta már javában.

Ragrímes kurv’anyám,

Nem lesz már ebből vers,

Mert be vagyok baszva +- tépve, és kezdem unni is ölíggé, meg a faszom is kivan…

 

Pippina Aesculatorrhoe veretes classicushoz méltó, robusztus nyelvi erővel megmunkált versezete azt a  - csak a legnagyobb költőkre jellemző - lírai átéltséget és empátiát mutatja fel egy relativizált értékrendre épülő, széthulló világban, ahol a szép magyar beszédet és az igaz szót már-már anakronisztikus, maradi eszmévé silányították az új idők idegenlelkű, merkantil keselyűi.

 

 

PIPPINEA AESCULATORRHOE

Az ifjú papnövendék - ki az Apát Úr jelenlétében önmérsékletet tanúsítani kénytelen - balladája

 

PROLÓG:

Csengő-zengő, rettentő szelek!

Vitéz, veretes segg-leheletek!

Mit tartani vétek;

Hortyantós-borízű, hős farhang,

Sunnyogó, búgó zaja valagnak,

Gloria néktek!

 

Sípoló, vinnyogi, fing-felhő!

Kriptából holtat bár szólíts elő;

Most néma harsonád!

Oh, galamb-röptű, dicső bélgáz

-In aeternum regnat et imperat!-

Így múlik gloriád?

 

Suta, puhány, huppogó púz

Rectumból lesz-e vajh’ ki előhúz,

Vagy ott lelsz halált?

Kecses, bohém-dalú ánusz-szél

Kerub-szeráf-kar mind téged dicsér,

Ám utat nem találsz…

EPILÓG:

Bús, böhörnyés, zoprontyos élet!

Pelcsám szontyolog, szüköl s rí.

Szűk nadrágom barrier, fingnak

Nem lőn karrier, csak puszta kín.

 
Tocsak Tibor költői leleményében a népies ízek, és a sallangmentes, mindenféle manírtól mentes hang erősíti azt az első benyomást, hogy vállalkozása pusztán egy hétköznapi bosszúság elbeszéléséig terjed, noha le is leplezi magát. Ez a visszafogottság ugyanis csak szofisztikált álca, és nem kell sokat gondolkoznunk ahhoz, hogy megérezzük, ez a bosszúság egyetemes, emberi tragédiát szimbolizál, méghozzá húsba markoló erővel.
 
 
TOCSAK TIBOR
Csalfaszél
 
Fingtál-e már valaha
szódabikarbónát?
Köhögött-e segged ki
nagy, fehér habrózsát?
 
Megcsalt-e már gyűrűd?
Szelíd szelet sejtve
robbantott-e szaresőt
Kedvesed ölébe?
 
S ó jaj, ki remél,
leplezend a kemény
serény trombitát, köhhent,
de harsonája nemhogy piano-t
forte-t reccsent...
 
Hogyan lesz hát abból mi gáz
szilárd s folyékony máz?
Júdás vagy hát, szelem!
Csókod nyoma seggemen.
 
"kémia, fizika, etikett,
mér' kell fingnom ennyiket?"
 
Így hát,
hol trombita szól, kürt harsog,
tuba zeng és flóta sír,
 
ott be is szarhatsz.
 
 
Táncos W. Sándor (vagy ahogy irodalmi berkekben mindenki ismeri: Táncos Sanya) ihletett költői képekben tobzódó költeménye a legnagyobb mesterek kézjegyét viseli magán.
 
 
TÁNCOS W. SÁNDOR
Tavaszi fingadat
 
Kakas kukorít, farhang kivirít,
    a rétenfingó dala röppen,
arany bivalyok gerince ragyog
     márvány-eres farhang ködben.
Ma ládd: a szaros föld, láng-habos ég
     csak gáz-tünemény, csak híg buborék,
  széthull, tenyeredbe csöppen.
 
A lábadon híg folyam szorít:
       ez a szél! a nedves végű szellő!
a homlokodon kék pántlika, jaj!...fos:
       ez a menny, a fejedre tekergő!
és görbül a szív, a kalitka-madár,
kit szorításod vasrácsa bezár:
       ha elszáll, vissza sosem jő.
 
(1998 Németkér)
 
 
Pályázaton kívül közöljük még a nagy Berzsenyi unokafivérének, Berzsenyi Bűzhödtbelű Szarosbajsznak (aki semmivel sem marad el nemes rokona kiválóságától) egyik legmaradandóbb classicus alkotását, amelyet a költő szellemi örökségül hagyott hátra a szeretett nemzete számára, amint ez kiderül a könnyáztatta kézirat margójára remegő kézzel írott, nehezen kiolvasható sorokból is: "Honunk megnagyobbodására hagyom itt testámentomul ezt a verset!"
 
 
BERZSENYI BŰZHÖDTBELŰ SZAROSBAJSZ
A fingpalást
 
"miként ebédet eszesz - azonképp szarasz"
(Károli Gáspár)
 
Éjfél van, harangszó hallik.
Vélnéd tán, hogy dübörgés tombol -
Mely dúl, s mindent összverombol
De igaz magyar ilyenkor sem alszik:
 
Fürge szemmel maga körül firtat
- lát pusztulást, szagtalan korcsot,
haza gatyáján megannyi foltot -
Hol lenne hely emhol még fingnak?
 
Barátim! Hát avítt tán az ősi szarszag -
Mely éke volt itt nemes s paraszt farnak?
Valaha német s angol együtt félt
ha csak magyar fingot szólni vélt!
 
Guruló, reccsenő, öblös trottyanás
Harsant mint megannyi vad robbanás!
Ez volt mi óvta a hazát ezredévig,
De szarunkat ma csak viccnek nézik!
 
Fel ádáz szakadó hanggal!
Kihűlt szarcsík felett hasad új hajnal!
Burkolja nemzetünk újra fingpalást
Zengessünk büszkén alseggi buffanást!

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://classicus.blog.hu/api/trackback/id/tr884209814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása