classicus-ok

Örömmel osztjuk meg a zsűri által legjobbnak ítélt alkotásokat az 

Elfúló trombita sírja bánatom

- szűk nadrágban recseg a fing -

c. verspályázatunkra érkezett művek közül.

Elsőként az általunk egyáltalán nem ismert (fogalmunk sincs, ki lehet), rejtélyes zseni, Letőfi Pajos megrázó limerick-koszorúját adjuk közre. Letőfi verseit a zsűri azért méltatta díjazásra, mert - amint az indokolásban olvasható - "a hétköznapi tragikum és a formaként szolgáló habkönnyű megszólalás drámai erejű ellentétet szül, ráirányítva a figyelmet egy kudarcos élet legsötétebb oldalára".

LETŐFI PAJOS

Limerick-koszorú a renyhebélű egyházfiról

Volt egy pap, szívta a bélgázt,

Gázt, mitől bűzlött a bérház.

Nem tudta honnan jő,

Bár nem volt az más, mint ő,

Renyhe belet ki szétpumpált.

***

Volt egy pap, ki folyton fingott.

Seggén a dugó már nincs ott:

Jajj, kilövellt az rég,

Mikor egy szentbeszéd

Során a csípeje ringott!

***

Van egy pap, nem ösmér ethicát.

Néki már csak az a delicat,

Seggéből, ha libben,

Nadrágból kireccsen

Fingja, s a sekrestyét szeli át.

***

Volt egy pap, gyakorta szellentett,

S szopatott asszonyt, lányt, gyermeket.

Elfingotta magát

Tárva rút valagát,

S kórista frizurát lebbentett.

***

Van egy pap, Auspuff Sámuel,

Nyalja a seggét egy spániel.

Nem tehet ellene,

Eldördül segglehe,

S a kis korcs riadtan ámul el.

***

Volt egy pap, nyekkent a csuhája.

Úgy tűnhetett, hogy mit se bánja.

Ám a hittanos nebulók

Tudták, hogy nem UFÓ-t:

Farhangot észleltek mélázva.

***

Volt egy pap, aranyér kínozta,

Picsáját rózsásra szítfosta.

Szőrrel nőtt anusát,

– Elhagyva pátoszát –

Gyötörte vásári kintorna.

***

Volt egy pap, Rottyoghy Atanáz,

Betyártallért bőszen kaparász,

Emésztőgödröket,

Dögkutat egy löket

Seggszele fitymálva lealáz.

***

Volt egy pap, megrottyant valaga,

Barnább lett segge, mint Obama,

De hát ez nem píszí,

Kár hogy ez nem píszí,

Jól jött volna pedig a para.

(poétikailag)

***

Volt egy pap, egyszer csak kifingott.

Hulláját szarfüst csak imitt-ott

Lengte be diszkréten.

Halála Kisbéren

Átlagból mégiscsak kirívott.

***

Volt egy pap, ette a káposztát.

Dologtalan lett a termosztát:

Jó meleg szeleket

Rectusa ereget.

Bioenergiát komposztált.

***

Volt egy pap szarcsíkos gatyában,

Egy hete hordta már javában.

Ragrímes kurv’anyám,

Nem lesz már ebből vers,

Mert be vagyok baszva +- tépve, és kezdem unni is ölíggé, meg a faszom is kivan…

Pippina Aesculatorrhoe veretes classicushoz méltó, robusztus nyelvi erővel megmunkált versezete azt a  - csak a legnagyobb költőkre jellemző - lírai átéltséget és empátiát mutatja fel egy relativizált értékrendre épülő, széthulló világban, ahol a szép magyar beszédet és az igaz szót már-már anakronisztikus, maradi eszmévé silányították az új idők idegenlelkű, merkantil keselyűi.

PIPPINEA AESCULATORRHOE

Az ifjú papnövendék - ki az Apát Úr jelenlétében önmérsékletet tanúsítani kénytelen - balladája

PROLÓG:

Csengő-zengő, rettentő szelek!

Vitéz, veretes segg-leheletek!

Mit tartani vétek;

Hortyantós-borízű, hős farhang,

Sunnyogó, búgó zaja valagnak,

Gloria néktek!

Sípoló, vinnyogi, fing-felhő!

Kriptából holtat bár szólíts elő;

Most néma harsonád!

Oh, galamb-röptű, dicső bélgáz

-In aeternum regnat et imperat!-

Így múlik gloriád?

Suta, puhány, huppogó púz

Rectumból lesz-e vajh’ ki előhúz,

Vagy ott lelsz halált?

Kecses, bohém-dalú ánusz-szél

Kerub-szeráf-kar mind téged dicsér,

Ám utat nem találsz…

EPILÓG:

Bús, böhörnyés, zoprontyos élet!

Pelcsám szontyolog, szüköl s rí.

Szűk nadrágom barrier, fingnak

Nem lőn karrier, csak puszta kín.