A napokban a szerkesztőség majdnem fele győrbe ment agyat szellőztetni, ihletet gyűjteni, hisz oly' rég már, hogy vers pattant volna ki a hajnalujjú múzsának, mely üde és, egyben művészi szándék miatt. Bárcsak ha lehetne szmogbűz, paranoidok állapotban, s mindez egyszerre nem, noha egy kicsikét - bizonyosan értelem - mégis. Hát így, fondorkodik, utazgatolnak.
És! Hirtelen megleendésekből, (rag-futás) kipattanhatós: - holott elterülésekért és kisajátítottságos fáradalomnak! - megszületett kettő csodás műalkotás! Itt vann!
Győri anzix - 1.
Ebben a fejezetben maroknyi ámde hősies csapatunk különböző körülmények hatására. Létélményük alapvetően kosztolányis lesz, főképp szimbolikus látásmódban "flesselnek" a világra. Éshát csodálkoznak is. Ez a fajta redukció megelőlegez egy minimalizmust, amennyiben kapcsolatuk a külvilággal a titokzatos, csodálatos, megfejthetetlen» motr«- ban manifesztálódik.
Később aztán - szólásra - leállnak.
MOTR
Társíró: R. Doktorúr
Én már csak motrot látok
Zümmögnek felém a haranglábok
Integetnek sok szép lányok
Én már csak motrot látok
Én már csak motrot érzek
Szárnyallnak cimbalmányos képek
Aranysávos paszományos lények
Én már csak motrot érzek
Én már csak motron ülök
Kezemben villyog egy tülök
Lassan megsüketülök
Én már csak motron ülök
Én már csak motron állok
Sok kerubot, s szeráfot látok
Setét sírban hullává válok...
Szobámban a lány sík lármát mos...
Győri anzix - 2.
Nem kell a flancolás, nem kell a gírland:
szarok egy nagyot, vagyok egy nímand.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.