HTML

classicus-ok

válogatás a classicus versezetek leginkábbjaiból

Friss topikok

Linkblog

2009.01.19. 15:35 petőfi lajos

petőfi lajos mondja 2009.01.19-én

Dagadó pitymallat

 

A.J. emlékére

 

Borús az eszmélés,

Sajgó ébredésem,

Hiába virul ki,

Ah, merevedésem.

 

Pedig ha szopnának

Száz meg egy szép hurik!

E gondolat nélkül

Egy napom sem mulik.

 

Matróna korba ért

Tapasztalt víg delnő,

Vagy éppen tinédzser,

Megvárnám, míg felnő,

 

Sárga vagy barna, sőt

Kreol vagy épp fehér,

Mindegy már az nékem,

Bármilyen belefér.

 

Szőke vagy barna lőn,

Fekete, rőt vörös,

Nagy keblű vagy poszra,

Csak ne legyen vörhönyös.

 

Nékem már egyre megy

Kis cici, nagy dudák,

Bimbozó serdülők,

Kiélt, vad nagymamák.

 

Ajtómon belépve,

Nőstény ha rám nyitna,

Ágyamba fektetném,

Ráhúznám farkamra,

 

Csöpp veres szájába

Lőcsömet ontanám,

Gyöngyház pinácskáját

Szőréből bontanám.

 

Áradna belőlem

Mindaz égi malaszt,

Mely régtől gyülemlék,

S örömkönnyet fakaszt.

 

Forgatnám serényen

Az hű dorongomon,

Csiklandnám ajakit

Félelmes makkomon.

 

Száját se tenyérrel

Biz tapasztanám be

Fifikás módszerem

Mást diktál minderre.

 

Ehelyett gubbasztok

Gyűrött lepedőmön,

Kesergek jelenen,

Sivár jövendőmön,

 

Múltbéli kalandok,

Régmúlt szenvedélyek

Ágaskodásomat

Szítják, míg én égek,

 

Dühödten kérdem én

Mért sújt szörnyű átok,

Egyszemű Küklopszom,

Bizony, most rád rántok.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://classicus.blog.hu/api/trackback/id/tr18888675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.